2014. január 3., péntek

1. rész

Mához pont 2 éve beszéltem anyuval utoljára.  Úgy gondoltam, írok neki, vagy felhívom de mivel ez egy kicsit drága lenne innen Magyarországról Franciaországba. Inkább hagytam amikor egyszer csak megcsörrent a telefonom,én fölvettem. Anyu volt az.
-Szia kislányom! -mondta franciás akcentussal és nagy gyerekháttérzajjal amiktől alig értettem valamit
-Szia! Mi ez a nagy zaj? -hallotta a hangomon, hogy tényleg nem tudom mi ez a nagy gyerekhang
-Hát tudod ... Claire... Már 4 és fél éves és...
-Oh értem...Az jó ...Nagyon-a beszélgetés kezdett az unalom felé hajlani...Anya hirtelen megtörte a kínos csendet egy még kínosabb dologgal...
-És, hogy állsz a fiúkkal?-na ez a világon a legcikibb amit egy anya kérdezhet...2 éve nem beszéltünk és ezt kérdezi...
-Hát...ömm...izé...úgy, sehogy. -köpni-nyelni nem tudtam! de nehezen kinyögtem a kínos kérdésre a választ
-Megértelek ha nem akarsz ilyenekről beszélni...-mondta zavartan és remegős hanggal
-Hát igazából nem beszéltünk évek óta és alig tudsz  rólam valamit...és ez így...olyan kínos hogy a kedvenc színemet  sem tudod 
-Igen ne haragudj igazad van! Nem kellett volna ezzel kezdenem...-hallottam a sajnálatot a hangján...
Ekkor Apu megtörte a feszült telefoni levegőt.
-Kislányom!Gyere vacsorázni! -ordibálta olyan mély hangon hogy még anya is meghallotta
-Megyek!-na és sikerült megsüketítenünk anyut
És áttértem az anyámmal folytatott beszélgetésre...
-Ne haragudj de mennem kell...vacsorázunk.
-Rendben! Hallottam és jó étvágyat-szinte hallani lehetett ahogy mosolyog a mondata közben
-Szia! -köszöntem el gyorsan és lesiettem a szobámból a földszintre az ebédlőbe.
Leültem és ránéztem apura aki faggatóan nézett. Tudtam mit szeretne így megkezdtem a beszélgetést
-Anya volt...
-Értem...és? Mit akart?-apa és anya között a viszony  olyan égetően rossz...
-Hát ...csak beszélni.-természetesen nem mondtam neki ,hogy a fiúkról faggatózott mert akkor apa mint valami vallatáson elkezdett volna faggatózni. Ezt egyáltalán nem akartam így hát szóltam neki hogy ne ezzel foglalkozzon hanem a csirkével ami odaég a sütőbe. Gyorsan odakapta a fejét és érezte a füstszagot. Kinyitotta a sütőt és kivette a kokszos még a feketénél is feketébb csirkét. Na én itt elkezdtem kuncogni amire megszólalt:
-Milyen pizzát szeretnél?- Mondta mosolyogva
-Mondjuk húsimádót! Ha már csirke volt a terv...-hangsúlyoztam: Terv!
-Rendben -Nevetett és hívta is a közeli pizzázót ...
Én addig fölmentem a szobámba és elkezdtem TV-zni. Esténként vacsora előtt amíg apu  készíti a kaját (jelen esetben rendeli) én nézni szoktam  a híradód és evés közben elmondom apunak.De egyhangúak szoktak lenni a hírek... "kirabolták,megverték..." ezért csak annyit szoktam mondani ,hogy a szokásos ...
40 Perc múlva megjött a pizza.Leültünk és elmeséltem apunak a szokásos híreket. Amikor megettem elmentem a fürdőszobába letusolni és fogat mosni. Bementem a szobámba

A szobám nem valami nagy... az egész ház is kicsi mert nem vagyunk olyan "gazdagok" . A szobámba összesen csak egy ágy egy íróasztal egy apró ruhás szekrény meg egy szőnyeg egy tv ami az ágyam előtt van és egy nagy ablak ami közvetlenül az íróasztal mellett. Ledőltem az ágyamra és kattogni kezdett az agyam... Azon gondolkodtam, hogy milyen lenne na még együtt lennének a szüleim és hogy vajon fogok-e találkozni anyuval valaha vagy csak 2  évente telefonon... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése