3. rész

Kétségbe estem, hogy mi lesz ha nem találom meg. Egyszer csak megláttam ahogy egy magas fiú az alacsony fejek felett fürkészett, méghozzá  bézs zakó volt rajta. Egyből tudtam, hogy ő az. Gyorsan elköszöntem aputól és megindultam a fiú felé. Átvergődtem magamat a nehéz bőröndömmel a sok emberen és megálltam előtte.
-Rafael ugye? -mondtam mosolyogva
-Oui! -mondta ő is mosolyogva és elindult a repülő felé
-Várj!-mondtam hangosan mire ő hirtelen megállt és rám nézett
- Mi a baj? -kérdezte mosolyogva miközben látta, hogy alig tudom már húzni a bőröndjeimet
-Tudom hogy nem ezért jöttél de segítenél?
-Oui! Látom nem bírod- mosolygott és elvette tőlem a bőröndöket
Csendben mentünk egymás mellett egészen az ülésekig. Leültünk egymás mellé (én belülre ő kívülre) és elhelyezkedtünk mire ő elkezdett kérdezősködni.
- És hány éves vagy?- kérdezte reménykedő mosollyal az arcán
- 16, három nap múlva leszek 17 -vágtam rá gyorsan
- Miért kell Francia országba menned?
- Tudod ez egy hosszú történet nem szeretnék most erről beszélni-mondtam fáradtan
- Rendben. Akkor...Hagylak aludni-mondta mosolyogva és elfordult
Én még egy darabig bámultam őt aztán elaludtam. Arra keltem, hogy valaki folyamatosan a nevemet mondja.
-Adél! -mondta hangosan
-Igen? Mi történt? Ott vagyunk? -kérdeztem még egy kicsit bágyadtan
-Ja! Nem még nem... Csak a hölgy kérdezi, hogy kérsz e mogyorót? -kérdezte csillogó szemekkel
-Most komolyan ezért keltettél fel? -kérdeztem dühösen
-Hát...Igen -mondta
-Te nem vagy normális! -mondtam mosolyogva és visszaaludtam
Pár óra múlva...
-Adél! Ébredj! Megérkeztünk-mondta Rafael
-Máris megérkeztünk??-kérdeztem döbbenten és eléggé fáradtan...
-Gyere mennünk kell a bőröndökért!
-Megyek már nyugi!-mondtam, és nekiálltam összeszedni a dolgaimat amik nálam voltak
Lesiettünk a repülőről a bőröndökhöz. Kivettem a bőröndjeimet és bele néztem mindbe. Meglepetésemre nem az én dolgaim voltak benne!
-Te jó ég!!!!!-kiabáltam
-Mi az?-kérdezte Rafael
-Ez nem az én bőröndöm! -mondtam aggódó hangon miközben elkezdtem a siető embereket fürkészni
-Ott van!!-kiáltottam és elkezdtem rohanni egy házaspár felé akiknek ugyan olyan bőröndjük volt mint nekem
-Várj!-kiáltott utánam Rafael és a bőrönddel utánam sietett
Mivel nem vagyok egy sport kedvelő eléggé kifáradtam a nagy futásban... Megálltam a házaspár előtt és fulladozó hangon köszöntem nekik.
-Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy megállítottalak titeket de... az az én bőröndöm!-mondtam kétségbeesetten mire ők egymásra néztek és elkezdtek nevetni és franciául motyogni majd kikerültek és tovább álltak...
-Hé Adél mi történt??-kérdezte Rafael mire odaért hozzám
-Nem értették amit mondtam! Azt hiszem franciák voltak ezért neked kéne velük beszélned...-mondtam bizakodóan
-Rendben várj meg itt!-nyomta a kezembe a bőröndöket és elfutott
Én csak vártam és vártam... a várakozás csak 10 perc volt de igazából 1 órának tűnt az aggodalomtól. Egyszer csak megláttam Rafaelt a bőröndökkel és a házaspárral.
-Na megvolnánk! -mondta és kicserélte a bőröndöket
-Je suis désolé!-mondta a pár női tagja és kézen ragadta a férfit
-Azt monda, hogy ne haragudj...-fordította Rafael
Elmosolyodtam. Elmentek a saját bőröndjükkel mire én megnyugodtam ,hogy végre az én  bőröndöm van nálam.
-Akkor mehetünk?-kérdezte Rafael
-Igen már minden rendben ez  az enyém!-mondtam boldogan
-Rendben mennyünk
Taxival mentünk 1 órát körülbelül mire megérkeztünk. Kiszálltam és megláttam a házat...